Jó tanácsok szülőknek, a kényszervakáció idejére

• 2020-03-18

A kötelező kényszervakáció mind a gyerekek, mind a szülők számára kihívást jelent. Az iskolában megszokott intézményes keretet, ezután az otthonunkba kell megvalósítanunk úgy, hogy a gyerek ne az iskolában érezze magát, mégis rá tudjuk venni arra, hogy tanuljon, játszodjon és a napi házimunkát is elvégezze. A kényszervakáció és a bezártság dilemmáiról Vitus-Bulbuk Emese pár- és családterapeuta, iskolai logopédus ad néhány jó tippet.

Nagyon nehéz megtartani az egészséges határt a racionális - ésszerű aggódás és a pánik között. Aminek manapság tanúi vagyunk sok helyen az a pánik, ami akár tömeghisztériává is alakulhat. Ebben az esetben az embereken eluralkodik a szorongás és a félelem, ez olyan mértékűvé válhat, hogy a félelem kikapcsolja a racionalitás központjait és így az egyetlen cél az egyéni fennmaradás marad. A hamis körüzenetek a téves és rossz kommunikáció, az információk visszatartása és elferdítése nagymértékűvé teheti ezt a félelmet.  Ilyenkor ész nélkül cselekszünk, kapkodunk, felvásárolunk mindent és kattintunk anélkül, hogy elolvasnánk vagy megnéznénk az információk hitelességét. Nagyon fontos, hogy betartsunk néhány alapszabályt, ami segít nekünk is racionálisnak maradni és megtartani a határokat. Ez azért is fontos, mivel mint minden másban így ebben is példák vagyunk a gyermekeinknek.

1. Fontos, hogy meghallgassuk őket, teremtsünk meg azt a légkört, amiben a gyermekek nyugodtan beszélhetnek a gondolataikról, érzéseikről. Kérdezzünk rá, hogy mi tudnak ők a vírusról, hogy lássuk, hogy milyen információk birtokában vannak - ez lehet a kiindulópont a beszélgetésekhez.

2. Adjunk nekik pontos információkat és ragaszkodjunk a tényekhez. Abban az esetben, ha mi jól vagyunk informálva, akkor nyugodtak vagyunk és azt éreztetjük, azt olvassák le rólunk, hogy - amennyire csak lehetséges – uraljuk a helyzetet. A gyermekeink biztonságban szeretnek lenni, amikor érdeklődnek és aggódnak. A mi dolgunk megnyugtatni őket. Ha mi azt érezzük, hogy képesek vagyunk tenni annak érdekében, hogy biztonságot teremtsünk magunk körül, akkor ez őket is megnyugtatja.

3. Adjuk nekik vissza az „én is tudok cselekedni, tenni ellene„ – érzést, vagyis legyünk tudatosak, magyarázzuk el, hogy ők is tudnak tenni a saját biztonságukért. Mondjuk el, ismételjük ahányszor csak kell, nyomtassuk ki, hogy mit tudnak tenni. A tisztálkodási szabályokat, hogy ne érintsenek kilincseket, korlátokat, kerüljék a zsúfolt helyeket, többször mossanak kezet a helyes kézmosás szabályai szerint. (azt is meg lehet mutatni egy gyermeknek, hogy azt hogyan kell, és hogy addig mossuk a kezeinket amíg elszámolunk 20 missisipiig. Fontos, hogy a gyermekeknek a saját nyelvükön beszéljünk mindezekről. A támpontokat is a saját közegükből vegyük. Törekedjünk arra, hogy a gyereknek legyen praktikus tudása arról, mit tehetünk azért, hogy ne kapjuk el a fertőzést.

Köhögés vagy tüsszentés esetén takarjuk el az orrunkat, szánkat. Mossunk rendszeresen szappannal kezet. Kerüljük a szemünk, orrunk, szánk érintését, ha a kezünk nem tiszta. Nagyon sok pictogramm – kép van már a neten, ami rövid, hasznos és releváns információkat tartalmaz, amit akár ki is tudunk nyomtatni – hát használjuk ezeket.

4. Kerüljük az általánosságokat és a túlzásokat – kerüljük az olyan mondatokat, hogy „senki sem tud semmit”, „mindenki kapkod fejetlenül”. Inkább az olyan mondatokat használjuk, hogy „ aggódom, ezért a vírusért, de látom, hogy a hatóságok megtesznek mindent amit lehet, hogy mi biztonságban lehessünk”. „Fontos, hogy nyugodtak maradjunk és a tényeket, a biztos információkat hallgassuk”.

Példaként itt van néhány mondat, hogy hogyan lehet megközelíteni a témát.

“Ez a koronavírus tüdőgyulladást okoz, ami súlyos betegség, de önmagában nem halálos. A megfertőződött emberek 97,8 százaléka, tehát majdnem mindenki, meggyógyul. Azoknak, akik életüket vesztették eddig, valamilyen más betegségük is volt, vagy idős koruk, egészségi állapotuk miatt gyenge volt az immunrendszerük.”

„A kutatók dolgoznak azon, hogy legyen olyan gyógyszer, oltás, amivel megelőzhető, hogy valaki megbetegedjen (itt lehet beszélni arról, hogy gyerekkorában mindenki kap oltást, ami olyan betegségek ellen véd, amelyek korábban nagy járványokat okoztak).”

Nagyobb gyerekeknek lehet beszélni arról is, hogy a világ minden országa tagja az ENSZ-nek, amelynek van egy Egészségügyi Világszervezete, a WHO. Ebben a szervezetben olyan szakemberek dolgoznak, akik járványok esetén segítik a kutatást, a védekezést, és pontos információkkal látják el az embereket és az egyes országok hatóságait. Forrás: wmn.hu

5. Beszéljünk a gyermekeinknek arról, hogy attól, hogy itthon vannak ez még nem szabadság, ez nem vakáció, ezek olyan elővigyázatossági intézkedések, amiket azért hoztak meg az elöljáróink, hogy biztonságban legyünk és, hogy ne terjedjen olyan gyorsan a vírus. Ennek értelmében az sem okés, hogy látogatni kezdjük a mozikat, bevásárlóközpontokat, játszóházakat – ezek sem biztonságosak most.

6. Egyértelműen nehéz a szülők számára ez az időszak, mert a mellett, hogy dolgoznia kell a gyermek életét is meg kell szervezni, de fontos, hogy megtegyük. Ez nem olyan dolog, amit rájuk bízhatunk. Határozottan fel kell állítani néhány szabályt, korlátot – amik segítenek. Támaszkodjunk amennyire lehet a tanárokra, kérjünk tőlük információkat, tanácsokat, használjuk ki az online platformokat, amiket a rendelkezésünkre bocsájtanak. Legyenek feladataik a gyermekeinknek, takarítás, nagyobb gyermekeknek mosás, teregetés, szekrény újrarendezése, játékok kiválogatása, nagyobbaknak akár főzés, vagy legalább is az előkészítése az ételnek– hisz ugye nem mehetnek máshova és így nagyon hamar meg tudják unni az otthonlétet. A telefonozás és számítógépezés szabályai vonatkozzanak ugyanúgy mind eddig, akkor is ha hétköznap is otthon vannak.

7. Beszéljünk nekik arról is, hogy nagyon fontos otthon maradni – ez persze a nagyobb gyermekekre vonatkozik, akik egyedül maradnak otthon – mert a zsúfolt zárt terekben nagy eséllyel kapnak el mindenfélét. Magyarázzuk el, hogy egyen egyenként is felelősek azért, hogy megvédjék magukat, a családjukat és a közösségüket. Ezzel tudnak segíteni.

8. Beszéljünk arról, hogy el tudjuk képzelni milyen unalmas és nehéz lehet ez az időszak. Erőltessük meg magunkat és használjuk ki ezt az időt arra, hogy többet legyünk együtt. Elő lehet venni rég elfeledett társasjátékokat, kártyát, römit. Az interneten sok olyan mozgásos tevékenység is fellelhető, amit zárt térben is lehet használni a kisebbek mozgásigényének kielégítésére. A nagyobbaknak is szorgalmazzuk, hogy végezzenek valamilyen mozgást – legyen az fekvőtámasz, hasizom, guggolások stb.

9. Járjunk jó példával elöl és csak hivatalos forrásokból informálódjunk, szervezzük meg a napjainkat, töltsünk időt együtt, ez nyugtatja a gyermekeinket is és az együttlét a mi közérzetünknek is jót tesz, gyorsabban telik az idő is.

A nehéz helyzetek mindig lehetőségeket is rejtenek magukba és rajtunk múlik, hogy kihasználjuk ezeket vagy sem. Gyermekkorban a legelőnyösebb odafigyelni magunkra és érezzük az egyén felelősségét a közösségért, megtanulni, hogy ne keressünk bűnbakokat, ne vádaskodjunk és ismerjük meg a saját korlátainkat és határainkat, képességeinket.