Zsuzsi első hete Brüsszelben
El sem hiszem, hogy már egy hete Brüsszelben vagyok. Nagyon repül itt az idő. Na persze, ha az ember jól érzi magát, jó a társaság és a munka, akkor gyorsan telik az idő.
Na de kezdjük csak az elején, mit is keresek én itt már egy hete? És mit fogok a következő négy hétben itt csinálni. Már hosszú idő óta tudom magamról, hogy közösségi ember vagyok, a közösségben tevékenykedő, aktív személy. Tavaly nyáron igen felkeltette az érdeklődésem egy gyakornoki felhívás az Európai Uniós Parlamentben Brüsszelben, Winkler Gyula képviselő úr irodájában. (hasonló lehetőségek itt. ) Gyorsan el is döntöttem, hogy élni szeretnék ezzel a lehetőséggel, ismerősöktől elkezdtem érdeklődni, összeszedtem a jelentkezéshez szükséges papírokat. Majd egy-két hónappal később érkezett a válasz, hogy kiválasztottak és hogy részese lehetek a gyakornok programnak. Leírhatatlan izgalom töltött el, valahogy alig tudtam el hinni, hogy ez tényleg megtörténik. Egy ideig még fel sem tudtam igazán fogni mit történik, akkor eszméltem rá, hogy valóban megyek gyakornoknak, amikor ismerősök az utcán gratuláltak, mert látták a nevem.
Szóval így kerültem én Brüsszelbe, és íme a kezdeti izgalom után, már eltöltöttem itt egy hetet és csak azt tudom mondani, hogy egyre inkább tetszik úgy a munka, a hangulat, mint a város, ami egyébként zöldebb mint gondoltam.
Éppen egy hete, hétfőn volt az első munkanapunk egy román hölggyel, aki ugyancsak gyakornok a képviselő úr irodájában. Izgatottan toporogtunk a parlament épülete előtt, várva, hogy valaki vigyen be minket. Persze a nagy izgalomban elkezdtünk beszélgetni egymással angolul és szépen megtárgyaltuk, hogy mindketten Romániából vagyunk és beszélünk románul, majd mintha mi sem történt volna, tovább beszélgettünk angolul.
Első napunk ismerkedéssel telt, úgy a kollégákkal, mint az épülettel, amit meg kell hagyni, hatalmas és számomra bonyolultnak tűnt első látásra. De így egy hét elteltével már kezdem megszokni a közlekedést a mi épületrészünkben, de azért biztos el tudnék még tévedni. Az ismerkedés után elrendeztük, (azaz Zsuzsi, az iroda állandó munkatársa elrendezte) az adminisztratív dolgokat, hogy megkapjuk a nyakba akasztós jelvényünk, hogy kedden már egyedül mehessünk be a parlamentbe.
Gyorsan elröppent az első hét, beszélgettünk a Minority Safepack-ról, annak fontosságáról. (ha még nem írtad alá itt megteheted). A hét elején rendszereztük a heti tennivalókat, eseményeket, amiken részt kell venni. A hét folyamán részt vettünk az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelem Bizottságának (INTA) ülésén, ahol kaptunk kis fülhallgatót és végig követtük a tárgyalt témákat, majd láttunk szavazást is. Az ülésen téma volt az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése, az EU–Afrika-stratégia: a fejlődés fellendítése, valamit szó esett egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kazah Köztársaság közötti megerősített partnerségi és együttműködési megállapodásáról.
Csütörtök délután ellátogattunk az Európai Történelem Házába, ahol egy interaktív túra keretén belül ismertük meg Európa történelmét. A hétvégét a város nevezetességeinek megismerésére szenteltük, sétáltunk a központban, parkokban és kipróbáltuk a helyi nevezetes éttermeket. És persze szántunk időd a pihenésre is.
Zsuzsi további képeiért és élményeiért látogass el az alábbi linkre:
http://mizajlik.blogspot.ro/2017/09/elso-het-brusszelben-gyakornokvagyok.html
