“Hi! How are you?” - Work and Travel program Amerikában
Pontosan ma van 3 hónapja, hogy az Egyesült Államokba, Virginia államba utaztunk Barbival. Már a legelején megállapítottuk, hogy ez egy izgalmas nyár lesz, 7.775 kilométerre az otthontól, ahol csak egymásra számíthatunk és mindenki meg minden nagyon más lesz. De miért is? Miről szól számunkra ez a nyár, itt, Amerikában?
Legelső “nagyon más lesz” élményünk az volt, amikor munka után hazafele sétálva legalább három személy mosolygott ránk, és kedvesen megállítottak, hogy megkérdezzék honnan jöttünk, és hogy érezzük itt magunkat s egyszer sem felejtették el hozzátenni a beszélgetéshez, hogy „Take care girls!”. Pár hét elteltével értettük meg, hogy ez mindennapi megjegyzés a részükről. Megdöbbentő volt, amikor a kisboltban az elárusítónő külön szatyorba pakolta nekünk a vásároltakat, és háromszor kért bocsánatot, amikor véletlenül egy fagyasztott élelmiszert valami más mellé pakolt, miközben a vízum programunkról beszélgettünk. A hátunk mögött eközben öt személy állt sorban anélkül, hogy előrekiáltottak volna nekünk. Nehéz volt megszokni, hogy bárkivel találkozol egy egyszerű „Hi!” helyett, a „Hi! How are you?” fogad. Igaz, nem mindenki kíváncsi arra, hogy is érzed magad valójában, de tiszteletből megkérdezik vagy perceken át is elbeszélgetnek veled. Így történt, hogy a hotelben, ahol dolgozunk sikerült megismernünk egy magyar családot, valamint egy amerikai házaspárt, akik mindig meghívnak minket vacsorára, moziba.
Augusztus közepén történt, amikor ismét a munkából hazafele tartottunk, és éppen egy gyors pihenőt tartottunk az egyik gyors étkezdénél, hogy az aznapi ebéd-vacsoránkat megejtsük a következő jelenet. Vidáman, megelégedetten jöttünk kifele, amikor végeztünk, de Barbi biciklijét sehol sem találtuk a bicikli parkolóban. Mi tévők legyünk? Két fiatal lány, az éjszaka közepén, akik csak arra várnak, hogy a hátramaradt 5 órájukat munkakezdésig alvással töltsék. Kétségbeesetten jártuk körbe az épületet és a közelben levő szórakozóhelyeket, hogy megtaláljuk a kis, zöld biciklit, de sajnos nem jártunk sikerrel. Ekkor jött egy ismeretlen személy és érdeklődött, hogy mi történt, miért vagyunk ennyire szomorúak?! Elmeséltük neki az esténk tragédiáját, persze, elmondtuk azt is, hogy honnan jöttünk és mivel töltjük a nyarunkat itt, mire ő: „Ti tényleg azért jöttetek ide, hogy fagyit áruljatok, és közben felfedezzétek az Államokat?” Arcán meglepődöttség látszott, mert valljuk be, az amerikai fiatalok nagy része a nyarát burger evéssel, BBQ partival, pizza-maratonnal tölti vagy épp azon gondolkodik, hogy hova parkolhatna, úgy hogy a legkevesebbet kelljen, sétáljon az óceánpartig. Pár perc beszélgetés után a srác csak felénk nyújtotta a saját biciklijét, mert neki nincs szüksége rá, használjuk mi egészséggel és legyen egy élménydús nyarunk itt. Ekkor tettük fel magunknak a kérdést: „Tényleg ennyire szerencsések és balszerencsések is vagyunk egyszerre vagy csak a véletlen műve, hogy éppen akkor sétált arra a srác és botlott belénk?” Ilyen is csak itt, Amerikában történhet meg, velünk. Ismét valami olyan történt, ami különlegessé tette a napunkat.
És egy kicsit arról, hogy a munka mellett még mivel töltöttük és töltjük a napjainkat. Sikerült ellátogatnunk Washingtonba, szabadnapjainkat sütkérezéssel töltöttük az óceánparton, sokszor az volt a legnagyobb dilemmánk, hogy most melyik fagyizót próbáljuk ki. Nehéz volt azonosulni azzal a nyugodtsággal, ami itt, Virginia Beachen van. Következő terveink között van New York és egy 10 napos kirándulás Californiába. A miami kirándulásunk sajnos meghiúsult az Irma hurrikán miatt, de még hátra van 29 nap a nyarunkból.
Élmények sorozata dobta és dobja fel a napjainkat, munka közben vagy után, és egyre inkább megbizonyosodtunk róla, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen program részesei lehetünk és ilyen sem történhet meg velünk minden nap. Alig várjuk, hogy egy új nap legyen, hogy új élménnyel gazdagodjunk vagy csak ámulva biciklizzünk végig esténként az óceánparton. Úgy érezzük magunkat, mintha ez az egész nyarunk egy filmsorozat lenne, aminek határozottan ne.g98m akarjuk, hogy beharangozzák a “final episode”-ját, mert akkor a gépünk elrepül és a képernyő fekete lesz.
Márti
