Így telt Orsinak a KIFOR gyakornoki programja!

• 2017-12-14

Városházán, illetve a Parlamentben eltöltött időmről szeretnék beszámolót írni, arról, hogy mivel gyarapodott tudásom, miben segített ez az egész program nekem.

Első sorban nagyon örülök, hogy belátást nyerhettem a Városházán a mindennapi tevékenységekbe, ugyanis bár én Kolozsváron születtem és nőttem fel és mindig is követtem a közéletet, teljesen más amikor mélyebb betekintést nyerünk a város problémáiba, tevékenységeibe. Mindenki nagyon türelmesen magyarázott, akár ugyanazt a dolgot többször is ha nem értettük és kitartóan foglalkoztak velünk. Amellett, hogy az alpolgármesterrel és a magyar városi tanácsosok közül pár személlyel (Rácz Levente, Nistor Dániel) volt szerencsénk összeismerkedni és első kézből megtudni, hogy hogyan lehet erre a pályára lépni és miből is áll ez az egész, mi a jó és a rossz oldala, milyen nehézségek vannak és mit lehet elérni, kaptunk kisebb feladatokat is, például dosszié rendezés és számozás és ezeket alaposan elemezhettük és megtanították hogyan is kell ezeket követni, illetve összeállítani. Számomra ez nagy lépés volt, mert az egyetemen soha nem látunk olyant sajnálatos módon, hogy hogyan is néz ki egy bírói végzés, illetve hogyan kell összeállítani egy bírósági idézést vagy válaszlevelet, ami viszont fontos, mert miután kikerülünk egyből mély vízbe dobnak és így nem fogok értetlenül állni a feladat előtt és nagy hibákat véteni, mert a gyakorlat alatt ezt megtanultam. A KIFOR is igyekezett bevonni jogász-szerű feladatokba, ugyanis azon a héten mikor megtanultuk hogyan is kell egy bírósági válaszlevelet és idézést megírni, ők adtak nekem egy reális eset kapcsán belül egy olyan feladatot, hogy ilyen dokumentumot szerkesszek, s ennek nagyon örültem, mert az elméleti rész mellé rögtön gyakorlati rész is társult és határozottan merem állítani, hogy ezt egy életre megtanultam és már minden elemre oda tudok figyelni

Továbbá a bukaresti út volt a csúcspontja az egész programban, az hogy annyi értelmes és “nagy” emberrel ismerkedhettünk meg és konkréttan láthattuk, hogy gyakorlatban hogyan zajlik le egy bizottsági gyűlés, egy törvény meghozása annak életbe léptetése, illetve meglévő törvények módosítása nagyon izgalmas volt. Elméletben ez is teljesen másképp értettem meg, így tisztul le igazán ha látom és megtapasztalom. Szenátortól elkezdve, képviselőn át a titkárnőig mindenki türelmesen magyarázott és próbáltak mindenhova eljuttatni és mindent megmutatni, de persze erre egy hét kevés de így is ez az egy hét alatt úgy érzem annyit fejlődtem mint egyetemen 1-2 hónap alatt. A jogászok akik a frakción belül dolgoznak megtanítottak interpellációt írni, illetve hogy hogyan kell formális módon különböző érintett intézmények véleményét kikérni egy új törvényjavaslat esetén. Ugyanakkor azt is megmutatták, hogy hogyan kell egy törvényjavaslatot összeállítani, amikor megvan az ötlet. Részt vehettünk élőben a frakciógyűlésen, adminisztratív és speciális jogi gyűlésen (ahol a jelenlegi nagy port kavaró “Legile Justiției” módosítása volt a téma, amely minket jövendőbeli jogászokat nagy mértékben érintett, mint a törvény tartalmát illetően, mint az eljárásmódot illetően), plénumban és figyelemmel kísérhettünk egy bizalmatlansági indítványt, amely viszonylag ritkán fordul elő és amelynek minden részletét első kézből ismerhettünk meg. Ezenkívül ami nagyon lenyűgözött az az Alkotmánybíróság volt, amely ugyancsak a Parlament falain belül üzemel és ahol részt vehettünk hét tárgyaláson, utána pedig az egyetlen magyar alkotmánybíróval, Varga Attilával tölthettünk el egy kis időt s ezáltal megértettük mit fed az ő munkásságuk is. Utána pedig az egyik elsődleges segéd magisztrátussal töltöttünk kis időt aki megtanította, hogy mi szerint dől el, hogy melyik ügy publikus és melyik nem, milyen kategóriás dossziék vannak és mik a kritériumok, illetve, hogyan néz ki náluk egy dosszié, mi kell benne szerepeljen és mi szerint, mit számitásba véve hozzák meg döntéseiket, hogy juthatunk ide és egyéb személyes tapasztalatokat. Nagyon izgalmas volt az itteni aktivitásunk. Tehát egy hétig a politikai és a magas szintű bírósági tevékenységet is részletesen és biztos kézből figyelhettük. Különösképpen kiemelném Csoma Botond képviselő úrat, aki rengeteg időt és energiát ölt belénk ottlétünk alatt, aki mindenhova megpróbált eljuttatni minket ahova belátást akartunk nyerni, aki türelmesen magyarázott és tanítgatott minket és aki megtanította, hogy a politika szép és érdekes lehet, ha nem hagyjuk befolyásolni gondolatainkat a sajtó és a rosszakaratú emberek által. Ez a hét után komolyan elkezdtem gondolkozni azon, hogy erre a pályára lépjek, egyre jobban csábít és vonz. Ugyanakkor azt is megtanította nekünk egy kedves hölgy a frakció irodából, hogy miből áll egy sajtós feladata, hogyan kell megfogalmazni és megszerkeszteni egy cikket és azt minél több emberhez eljuttatni.

Igazán érdekes és tartalmas heteket tudhatunk a hátunk mögött. Köszönöm a lehetőséget a KIFOR egyesületnek, illetve a COMUNITAS alapítványnak, hogy létrejött ez a program és én részese lehettem, mert ezáltal sok minden letisztázódott bennem és értelmet nyert, illetve sok új lehetőséget véltem felfedezni, mint jövendőbeli jogász, amire eddig nem gondoltam, vagy éppenséggel nem mertem gondolni. Építőkritikaként egy annyit jegyeznék meg így befejezésül, hogy talán még tökéletesebb lenne ha az egyesület az intézményben dolgozó személyekkel együtt több feladatot találna ki s adna, mert szerintem elbírnánk nehezebbel és többel is, illetve a programot illetően ha kicsit átláthatóbb és folytonosabb lenne, mint ahogy Bukarestben volt. Még egyszer köszönöm a lehetőséget és bármikor szívesen részt vennék hasonló rendezvényeken és programban, illetve segítenék megszervezni, így egy kis tapasztalattal most már. Mikor az egyetemen hallottam, hogy intézményekben kell idén gyakorlatozzunk s erről dolgozatot írni nagyon keserű szájízzel kerestem a lehetőségeket és ezen a programon nagyon felcsillant a szemem és nagyon örülök, hogy részese lehettem, mert igazán sokat fejlődtem s tanultam s mindezt lelkesen és így nem csak egy száraz dolgozatom lesz, amely kötelező teher, hanem alig várom, hogy kidolgozzam és az újonnan szerzett tudásom kamatoztassam.