
Noémi is a KIFOR gyakornoka volt, beszámolt élményeiről!
Tavaly ősszel egyike voltam annak a hat diáknak, akik a KIFOR ‘Kezdd velünk a karriered’ nevű gyakornoki program által betekintést nyerhettek a hazai közintézmények működésébe és ellátogathattak Brüsszelbe.
A gyakornoki munka fénypontja nyilvánvalóan a brüsszeli út volt, de hasznos tapasztalatokat szereztünk a kolozsvári megyei és városi tanácsnál is, ahol a tevékenységünket kezdtük. Az itt töltött idő alatt megismerhettük mindkét intézmény részlegeit, munkáját, a munkaközösség egy részét, azokat a problémákat, amelyekkel a városlakók hozzájuk fordulnak, emellett látogatást tettünk néhány alárendelt intézménybe is, mint például a repülőtér vagy a múzeumok.
Öt hét elteltével már mindenki izgatottan várta a Brüsszelben töltendő következő hetet. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő és csapata fogadott minket és koordinálta tevékenységünket az ott töltött idő alatt, igyekezve minél élménydúsabb ottlétet biztosítani számunkra. Ellátogattunk az Európai Történelem Házához, ahol egy többszintes múzeum mutatja be a látogatók számára a történéseket a kezdetektől egészen napjainkig. Meglátogattuk a NATO vadiúj székházát; a tajvani külképviseletet, ahol a ‘one- China policy’ részletesebb bemutatására került sor; a brüsszeli román külképviselettel beszélgettünk az általuk betöltendő soros elnökségről. A hangsúly leginkább az EU-s intézményeken volt, az Európai Parlamenten, az Európai Bizottságon és a Tanácson. Mindenik intézménynél egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol feltehettük kérdéseinket amellett, hogy új információkkal gazdagodtunk. A városnézés sem maradt ki, számos nevezetes épületet, szobrot látogattunk meg, nagyon finom helyi különlegességeket kóstolhattunk meg és rengeteg új embert is megismertünk!
A gyakornokságunk utolsó állomásaként egy hetet töltöttünk el a bukaresti parlamentben. Itt Csoma Botond képviselő úr fogadott minket, akinek a munkájával ismerkedhettünk meg. Az ott töltött idő segített tisztábban látni az egész intézmény zűrzavarosnak tűnő működését, de a Ceaușescu által megvalósított épület számos pompás termébe is betekintést nyerhettünk. Különböző bizottságokon vehettünk részt, ahol láthattuk egy-egy javaslat miként kerül napirendre és miként vitatják meg azt, továbbá az RMDSZ irodáiban mindig szívesen fogadtak minket, válaszolva kérdéseinkre.
Lehetetlen lenne mindent leírni, amit tapasztaltam és aminek részese voltam, de remélem, hogy aki elolvassa kedvet kap a ‘kiforos’ gyakornoki programhoz, én csak bátorítani tudom!